- Bocsi nem figyeltem! - nyújtom kezem a csajnak akit sikeresen elütöttem a termem felé haladva.
- Kösz megoldom egyedül is. - tolja félre jobbomat, majd feltápászkodik, leporolja magát és már látótávolságon kívülre is kerül. Oké... Ez fura volt.
- Kouta! Kouta!
- Igen? Mi van? - figyelek fel haverom arcom előtt kalimpáló mancsára.
- Minden oké? Állsz itt mint egy oszlop a folyosó közepén! - röhögött.
- Persze, csak azon agyalok ez a nap lehet e még ennél is jobb...
- Oh, mesélj kérlek, úgy is unatkozom. - szarkazmus...kedvencem...
Ez a drágaság itt a legjobb barátom Rei, akivel már pelenkás korunk óta hülyülünk. Kissé tüsis sötétbarna hajjal, valamint viharszürke szemekkel született, szőke, kék szemű szülőktől ami fogalmam sincs miképp történt...
Szokásos, fehér ing, bőrdzseki, szaggatott farmer, fekete convers, conbinációt vett ma is fel. 2 éve járunk ide, tudnám hogyan sikerült egy középsuli után ugyanarra az egyetemre jelentkezni...
- Nagyon rendes vagy, Rei.. - sóhajtottam vigyorgó képére pillantva.
- Rám számíthatsz! Ki vele, mi történt! - kacsintott, visszafojtva egy újabb röhögést.
- Hajanli 2-kor értem haza a munkából, hála a sorozatgyilkosnak akit már jó ideje kerestünk, gondoltam veszek egy forró fürdőt és alszok... Ahhan, egy bökkenő, csőtörés volt, maradt a hideg víz. Reggel késve keltem, kiestem az ágyamból, kis híján lekéstem a buszom. Erre nemrég, gyalog elütöttem egy csajt, aki bunkón visszautasította a segítségem, majd faképnél hagyott. Mondom oké... Ezek után jöttél te drága barátom lefárasztva a maradék agysejtemet.
- Kikérem magamnak, szerintem pedig feldobtam a napodat!
- Végülis, csak vigyázz, le ne üssön, mikor visszafele tart. - vihorásztunk a termünkhöz érve. Épp nyitottam volna az ajtót, ám valaki megelőzött, képen csapva vele. Maradtam volna inkább ágyban...
- Te tényleg nem vagy ma a toppon! - viháncolt haverom a hasát fogva. Hátrébb álltunk, kiengedve azt a személyt aki megismertette az arcommal a fémet.
- Nagyon sajnálom, nem tudtam... - ekkor vette észre kihez beszél. - Ó... - yep, a reggeli gázolós csaj.
- Semmiség. Koutának hívnak ő pedig itt Rei. Új vagy? Még nem láttalak itt. - Fogd már be a bagólesődet basszus!
Idegesen beletúrtam aranybarna fürtjeimbe, miközben tengerkék szemeimmel vizslattam reakcióját. Sóhaj hagyta el apró ajkait, kezei fölsőjének alját piszkálták. Remek, felbosszantottam.
- A nevem Kira, 1 évet Angliában töltöttem, így most elsős vagyok, örvendek. - erőltetett mosolyt, majd el is iszkolt.
- Gratulálok Kouta, sikeresen szereztél egy újabb utálót...
- Nem vicces. Fogalmam sincs mit kellett volna mondanom.. - morogtam, miközben helyet foglaltunk az előadóban. Szaggatott farmerem zsebéből padomra fektettem telómat, ha esetleg munka ügyben keresnének. Tatyóm a balomra dobtam, rá a farmerkabátom. Kezd melegem lenni. Mert inget kellett felvennem reggel... Legyen már végre vége a napnak!
Rei-el éppen az imént történtekről csevegünk, mikoris csengetés jelzi a kezdést. Előre figyelek, mikor mellém, pontosabban a táskám mellé ül valaki. Fordulok, hogy arrébb rakjam, ekkor pillantom meg az illetőt.
Türkiz íriszek, melyeket kissé eltakart fekete haja, nézett kékjeimmel farkasszemet. Kira...
Lehetne még ennél is kínosabb a szitu?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése