2019.01.31.

- Bocsi nem figyeltem! - nyújtom kezem a csajnak akit sikeresen elütöttem a termem felé haladva. 
- Kösz megoldom egyedül is. - tolja félre jobbomat, majd feltápászkodik, leporolja magát és már látótávolságon kívülre is kerül. Oké... Ez fura volt.
- Kouta! Kouta!
- Igen? Mi van? - figyelek fel haverom arcom előtt kalimpáló mancsára.
- Minden oké? Állsz itt mint egy oszlop a folyosó közepén! - röhögött.
- Persze, csak azon agyalok ez a nap lehet e még ennél is jobb...
- Oh, mesélj kérlek, úgy is unatkozom. - szarkazmus...kedvencem...
Ez a drágaság itt a legjobb barátom Rei, akivel már pelenkás korunk óta hülyülünk. Kissé tüsis sötétbarna hajjal, valamint viharszürke szemekkel született, szőke, kék szemű szülőktől ami fogalmam sincs miképp történt...
Szokásos, fehér ing, bőrdzseki, szaggatott farmer, fekete convers, conbinációt vett ma is fel. 2 éve járunk ide, tudnám hogyan sikerült egy középsuli után ugyanarra az egyetemre jelentkezni...
- Nagyon rendes vagy, Rei.. - sóhajtottam vigyorgó képére pillantva.
- Rám számíthatsz! Ki vele, mi történt! - kacsintott, visszafojtva egy újabb röhögést.
- Hajanli 2-kor értem haza a munkából, hála a sorozatgyilkosnak akit már jó ideje kerestünk, gondoltam veszek egy forró fürdőt és alszok... Ahhan, egy bökkenő, csőtörés volt, maradt a hideg víz. Reggel késve keltem, kiestem az ágyamból, kis híján lekéstem a buszom. Erre nemrég, gyalog elütöttem egy csajt, aki bunkón visszautasította a segítségem, majd faképnél hagyott. Mondom oké... Ezek után jöttél te drága barátom lefárasztva a maradék agysejtemet.
- Kikérem magamnak, szerintem pedig feldobtam a napodat!
- Végülis, csak vigyázz, le ne üssön, mikor visszafele tart. - vihorásztunk a termünkhöz érve. Épp nyitottam volna az ajtót, ám valaki megelőzött, képen csapva vele. Maradtam volna inkább ágyban...
- Te tényleg nem vagy ma a toppon! - viháncolt haverom a hasát fogva. Hátrébb álltunk, kiengedve azt a személyt aki megismertette az arcommal a fémet.
- Nagyon sajnálom, nem tudtam... - ekkor vette észre kihez beszél. - Ó... - yep, a reggeli gázolós csaj.
- Semmiség. Koutának hívnak ő pedig itt Rei. Új vagy? Még nem láttalak itt. - Fogd már be a bagólesődet basszus! 
Idegesen beletúrtam aranybarna fürtjeimbe, miközben tengerkék szemeimmel vizslattam reakcióját. Sóhaj hagyta el apró ajkait, kezei fölsőjének alját piszkálták. Remek, felbosszantottam. 
- A nevem Kira, 1 évet Angliában töltöttem, így most elsős vagyok, örvendek. - erőltetett mosolyt, majd el is iszkolt.
- Gratulálok Kouta, sikeresen szereztél egy újabb utálót... 
- Nem vicces. Fogalmam sincs mit kellett volna mondanom.. - morogtam, miközben helyet foglaltunk az előadóban. Szaggatott farmerem zsebéből padomra fektettem telómat, ha esetleg munka ügyben keresnének. Tatyóm a balomra dobtam, rá a farmerkabátom. Kezd melegem lenni. Mert inget kellett felvennem reggel... Legyen már végre vége a napnak!
Rei-el éppen az imént történtekről csevegünk, mikoris csengetés jelzi a kezdést. Előre figyelek, mikor mellém, pontosabban a táskám mellé ül valaki. Fordulok, hogy arrébb rakjam, ekkor pillantom meg az illetőt.
Türkiz íriszek, melyeket kissé eltakart fekete haja, nézett kékjeimmel farkasszemet. Kira...
Lehetne még ennél is kínosabb a szitu?

2019.01.31. Csütörtök

Mikor beérek a szobámba, a táskát ledobva a földre, azonnal a laptopomat megragadva elhelyezkedem az ágyamon.
Ő is olyan, akárcsak én...
Miután a gépezetem bekapcsol, a kis naplóféleségemet nyitom meg. Már jó ideje vezetem a privát blogomat, így adva ki az érzelmeim, gondolataim.
" Kedves naplóm!" - kezdem el bepötyögni a mai nap eseményeit.

'Az egész kiskoromban kezdődött. Ártatlan létemre ekkor még nem sejtettem, hogy az amit csak én látok, ennyire megváltoztatja majd a jövőmet.
Kiskoromban főleg nagymamámnál tartózkodtam hétvégéken, ahogy általában mindig, szüleim távolléte miatt. Legtöbb időmet a nagyi kertje mögött eldugott kis erdőben töltöttem. Mindig egy aranyos fehér szőrpamaccsal mulattam, ám az idő múlásával kezdtem azt hinni, csak a gyerekes képzelőerőm játszott velem.
Mígnem eltelt pár év, betöltöttem a 18. születésnapomat, amelyet aggasztó események sorozata követett. Úgy éreztem mintha valaki folyamatosan figyelne valamint kis teremtmények mentek át dolgokon. Nem lehet igaz... Talán megőrültem...
1 év elteltével sem jöttem rá miért látom őket, úgy látszik, régebben mégsem a képzelőerőm űzött tréfát.
Mindenesetre titokban tartom mindenki előtt élve az átlagos életem. Vagyis próbálom...'
Per pillanat a szobámban, ami úgy néz ki, mint ahol egy tornádó söpört végig, fel-alá sétálgatva próbálom kitalálni az ágyon lévő ruháimból, mit vegyek fel. Ekkor megakad a szemem egy fekete farmeren valamint egy zöld pulóveren. Fel is próbálom nyomban, ezt követően a tükör előtt vizsgálom türkizkék szemeimmel miként is festek. Sóhajtva kompenzálom, így nem mehetek holnap.
- Szép volt Kira! 19 éves létedre az öltözködéshez is bénának bizonyultál! - dúrok mérgesen vállig érő, fekete, egyenes hajamba, ledobva magam az ágyamra. Belefáradtam az egészbe!
Ebben a pillanatban tekintetem azonnal egy bordó felsőn akad meg, ami tökéletesen passzol a nacimhoz.
- Így máris jobb! - simítok végig elégedetten a pamutanyagon tükörképemmel megbeszélve .
Mivel rátaláltam a tökéletes öltözetre, nincs más dolgom. Ah! Kéne még a bőrdzsekim... - nyúlnék be a szekrénybe, ekkor esik le... A tartalma fekvőhelyemen hever széthányva. Hatalmas sóhaj valamint cifrábbnál-cifrább káromkodások után nekilátok visszahajtogatni mindent. Végeztem a pakolással  annyi időm maradt, hogy letusoljak és fogat mossak. Amint fejem párnámat érintette, már az álmok szigetén is jártam.

Reggel...
Fáradtan sandítok órámra, majd azonnal pattanok is ki pihe-puha ágyikómból. Elaludtam! Első nap az új suliban, erre természetesen elkések. Reggelire nincs idő, fürdőszobába rohanok előre kikészített ruháimmal, megmosakszom, felöltözöm, végül a táskámat plusz a telómat felkapva, sprintelek a buszhoz. Miután sikeresen felszállok, levetődök az első szabad helyre, mobilomat elővéve. Vajon mennyire nézek ki szörnyen? Nagyon! Tiszta kóc a hajam! 
Ujjaimmal kifésülöm a gubancokat, elintézve valami rendes kinézetet. Végállomástól gyors gyaloglással érek célomhoz az Angel egyetemhez. 
Ez hatalmas! Bámulom tátott szájjal, mire észbe kapok. Nyilvános helyen égetem magam, remek...
Vajon merre kell mennem? Nyitok be az egyetemre találomra elindulva a hosszú folyosón. Szerencsémre belefutok egy tanárba, aki segítőkészen elkísér az évnyitóra. Végigmérem az osztályokat, barát jelölteket keresve, de gyorsan feladom. Nem tűnnek értelmiségeknek... Mit keresnek ezek egyetemen?
A sajátom se kivétel ez alól, gyarapítva mai balszerencséim számát. Ünnepség végén mindenki nyomul a kijelölt terme felé, káoszt idézve a folyosókon.
Próbálom kikerülni a legtöbb embert, viszont egy idióta srác izomból fellök, hála figyelmetlenségének. Csodás ez a nap!

XOXO Kira